Negyedik fejezet ~ (+18)

- Tomlinson..kérlek szépen fogd be a szádat vagy betömöm valamivel...- motyogtam teli szájjal.
- Ohhhh..és mégis mivel? - nyújtotta ki rám a nyelvét.
- Hát elsősorban most a szendvicsedre gondoltam. - haraptam bele maradék szendvicsemre.
- És másodjára mire gondoltál Harry? - húzta fel szemöldökét egy mosoly kíséretében.
Lábát kinyújtotta így elérve az asztal alatt az én lábaimat. Végig vezette rajtam a lábfejét, mire kezdtem kellemesen mégis kellemetlenül érezni magamat.
- Nem...nem akarod tudni. - motyogtam de éreztem, ahogy lever a víz.
- Dehogynem! Hallani akarom a csodálatos szádból, hogy mégis mi járt a fejedben az elmúlt 5 percben. - hangja lány volt és szexi. Tudta mivel tud levenni a lábamról.
- Nem fogom kimondani! - szuszogtam, ahogy lábával már a combomon járkált fel-le.
- Hát. Akkor sajnos olyat fogok tenni, amit remélem egyikünk sem fog megbánni. - felkelt a székéből és mellém lépett. Kihúztam a székemet és az ölembe ült szembe velem. Nem tudtam mi következik most...de valahogy nem is érdekelt.
- Örülök Mr. Styles, hogy nem gombolta be az összes gombját az ingén különben kissé nehezebb dolgom lenne.
Ajka már hihetetlenül közel volt az enyémhez. Csak bámultam a rózsaszín száját, mire megnyalta azt és felém közeledett. Ajka ahogy hozzám ért elektromosság járt át. Ujjait megéreztem a gombokon, amiket lassan gombolt ki. Csókja szenvedélyes volt és óvatos.
- Most megmutatom mennyire beléd zúgtam! - suttogta bele a fülembe, majd immáron vörös arccal ült velem szemben.
- Mit...értesz...azon, hogy...belém szerettél? - kérdeztem de minden szavamat egy csók akadályozta meg.
- Amint beléptem az irodádba tegnap és, ahogy kiejtetted a nevemet a szádon, teljesen elvarázsoltál. Tudtam, hogy kellesz nekem és, amolyan szerelem volt első látásra! - magyarázta egy édeskés mosoly keretében. - De mivel nem akarom elkapkodni a dolgot és nem szeretném leégetni magamat, ha esetleg neked én nem jönnék be, leszállok rólad, felöltözök és menjünk dolgozni. - motyogta és felakart kelni, de elkaptam a csuklóját és az ölembe rántottam vissza.
- Fogalmam sincs mi a frászt műveltél velem tegnap. De teljesen rád vagyok állva. Értsd, ahogy akarod! Két éve nem voltam együtt se nővel, se férfival erre belépsz az irodába és mindent megváltoztatsz. - behunytam a szememet. Sosem mondtam ki semmit ennyire nyíltan, mint ezt a pár mondatot.
- Nem akarlak kihasználni. - mormogta és visszagombolta az ingemet. - Megmutatom, hogy tudlak szeretni és, ezért ma én elviszlek vacsorázni. - vigyorgott rám és a hajamba túrt. - Persze csak ha van kedved randizni velem....
Hangja elhalkult.
- Van kedvem.
Gyomrom görcsbe rándult, a kezeim pedig remegtek. Soha nem volt randim. Egyszer sem. Hiszen Jimmy nem vitt el sehova, maximum az ágyába. Előtte pedig nem volt senkim sem.
Louis felkelt rólam és felsétált a lépcsőn a ruháiért. Próbáltam összeszedni a gondolataimat, de sehogy sem ment. Megtörtént köztünk az első csók, ami mindenre rányomta a bélyegét. Rápillantottam a komódon álló családi fotóra, amin anya és apa is rajta van. Tudom, hogy most mennyire nem lennének rám büszkék, hisz a kapcsolatunk pontosan azért romlott meg, mert rájöttek, hogy nem a nőkre bukok. Felemeltem a képet.
- Tudom, hogy most mennyire nem örülnétek ennek az egésznek. De nekem lehet Ő lesz a boldogságom kulcsa.- súgtam oda a képnek, majd visszatettem és felvettem a zakómat.
Csak álltam a bejárati ajtó előtt várva Louis-ra, amikor meghallottam lépteit a lépcső tetejéről. Azt, hittem menten meghalok. Lou-n egy szürke színű öltöny feszült, az inge szabályosan be volt gombolva, a gallérja alatt egy világos kék színű nyakkendő pihent,gondosan megkötve.
- Mehetünk! - szólalt meg ahogy elém ért.
- Mióta hordasz te öltönyt? - gügyögtem.
- Amióta a te céged asszisztense lettem. Azaz tegnap óta. - nevetett fel hangosan.  - Jól áll?
- Igen. Nagyon! - motyogtam.

Az autóban ülve Louis vicces történeketeket mesélt nekem a kis korából. Humoros, hogy ahhoz képest milyen rossz fiús is kinézetre, belülről olyan mint a csoki torta. Omlós és édes.
Megérkeztünk és együtt sétáltunk be az épületbe, ahol hatalmas volt a nyüzsgés. Becsuktuk magunk mögött az ajtót.


*Louis szemszöge*

Fogalmam sem volt mi a fene ütött belém az asztalnál. Egyszerűen úgy éreztem nekem kell Harold és ha nem cselekszem, akkor nem lesz az enyém soha sem. Beérve az irodába végre csend lett körülöttünk. Egész eddig azt hallgattuk, hogy mit kell még ma elintézni.
- Mit kell ma csinálnom? - tettem csípőre a kezemet, miközben Harry bekapcsolta a kávéfőzőt és a tv-t.
- Lehet, hogy semmit. Attól függ, hogy elkészültek-e már a nyomtatványokkal egy emelettel feljebb. - magyarázta nekem háttal. Bűntudatom lett. Talán elrontottam valamit? Talán elrontottam mindent?
Odasétáltam mellé. Pár lépessel távolabb álltam tőle.
- Valami baj van? - kérdeztem meg halkan, mire felém fordult. Kezét először végig vezette karomon.
- Nem. Nincsen semmi.
Pár percig csak bámult és hezitált. Végül megölelt, közben neki tolt a konyha pultnak.
- Elnézést kérek Mr. Styles és Mr. Tomlinson de várják önöket egy emelettel feljebb. - lépett be egy szőke hajú nő, szerintem kopogás nélkül. Azonnal szétrepültünk, mikor a neveinket meghallottuk a szöszi szájából. Gyorsan távozott.
- Indulás felfelé! - vigyorgott rám Harold.
- Feltehetek egy kérdést? - vontam össze szemöldökömet.
- Naná!
- Idebent tudnak róla, hogy a férfiakhoz vonzódsz?
- Hát. Szerintem tudni nem tudják,inkább csak sejtik a dolgot. - motyogta és meghúzta egy kicsit a nyakkendőmet.


A papírokat átfutva tetszettek az e-havi dolgok és Harry is le volt nyűgözve.



Beesteledett. Harold magára vette a fekete zakóját, majd én is magamra rángattam a szürkémet.
- Indulhatunk? - kérdeztem meg és vettem egy nagy levegőt. Randizni viszem a főnökömet!
- Igen. Azt hiszem. - arca kipirosodott.
- De akkor én vezetek. Tehát kérem a kocsikulcsot! - nyújtottam előre a kezemet, mire ő a zsebébe nyúlt és megkaptam a Range Rover kulcsát. Ahogy leértünk a garázshoz kinyitottam előtte az anyósülés ajtaját. Beszállt. Hatalmas levegőt vettem, miközben átgondoltam mit, hogyan akarok majd a mai estén csinálni.
- Elviszlek arra a helyre, ahol az én legjobb barátnőm a főnökasszony. - magyaráztam. - Ott ehetünk ingyen. Mivel ma én viszlek téged randira!
Nem vagyok pénzes kölyök, akinek mindenre futja. Pláne nem valami iszonyat drága étteremre. Így egy választásom maradt. Mégpedig Helen étterme, ahol sok a finomság és mivel ismer valószínű egy eldugottabb hellyel fog jutalmazni bennünket.
- Rendben van! Menjünk! - mosolygott aranyosan.
- De előre szólok. Helen gyakran sokat beszél és ha meglát engem egy sráccal valószínű mindenre kíváncsi lesz. Ne mondj semmit..inkább hagyjál majd engem beszélni. - magyaráztam és elindítottam a járgányt.
- Értettem főnök! - nevetett fel hangosan.


Kinyitottam előtte az étterem hatalmas barna kapuját, majd besétált előttem. Hazudnék ha azt mondanám nem vettem szemügyre az öltönyben tökéletesen feszülő hátsóját.
- Louis!!!! Istenem de jó téged itt látni! - ugrott a nyakamba a szőkés-barna hajó barátosném, amint meglátott.
- Hello Helen.
Fuldokoltam miközben ölelt.
- Uh....te nem egyedül jöttél Tomlinson! Kivel vagy itt? - mérte végig a mellettem álló göndörkét.
- Harry vagyok. Harry Styles. - mosolygott rá Helenre a fürtös és kezet ráztak.
- Csak nem te vagy az én LouLou-mnak a barátja? - kuncogott fel iszonyatosan csajosan.
Esküszöm megfogom egyszer fojtani ezt a nőt. LouLou?
- Helen. Kérlek fogd be a vörös rúzsban úszó szádat és inkább adj nekünk egy asztalt. - hadonásztam.
- Te semmit sem változtál. Még mindig ugyanaz a marha nagy tapló vagy, aki voltál.
Megforgattam a szememet, mire Harold kinevetett engem. Követtük a barátnőmet, miközben azon gondolkoztam, hogyan tudnám anélkül kifojtani belőle, ezt a marhaságot, hogy ne haljon meg.
- Remélem meg felel srácok! - mutatott rá a sarokban elhelyezkedő kanapéval rendelkező asztalra.
- Jó lesz! - motyogta Harry. Rám nézett majd mögém lépett és segített levetni a zakómat. Tetszett a gesztusa.
- Na én nem is zavarok tovább gerlicéim! Negyed óra múlva visszajövök a rendelésért. - majd ellibegett.
- Ha tudom, hogy ma ennyire idióta nem ide jövünk! - huppantam le a piros kanapéra.
- Szerintem igazán aranyos lány. Bolond a javából. De sosem ilyen legjobb barátnőt képzeltem el hozzád. Inkább amolyan tetkós, piercingesre gondoltam, mintsem rózsaszín pólós szőke hajúra, aki iszonyatosan hiperaktív. - nevetett fel, amitől belőlem is mosolyt váltott ki.
- Hát. Akkor most már tudod, hogy a legjobb barátnőm teljesen zizi.
- Hazudnék ha azt mondanám nem az. De nagyon hasonlít a jelleme Beckie-re. Ő is hasonló karakter. Mindig pörög- forog és egyfolytában az életet akarja megfejteni a hülye és értelmetlen mondataival, amikre Ő azt hiszi, hogy teljesen értelmesek. - magyarázta miközben levette a zakóját.
Helen visszatért egy papírral a kezében és egy menüsorral.
- Mit kértek? - vigyorgott ezerwattos mosollyal.
- Kérünk szépen a legjobb borból és pezsgőből, ami a készleten van.
- Én kérek szépen egy jó nagy adag spagettit.
- Én is azt kérek!
- Értettem. Aztán csak óvatosan inni srácok, még a végén már ma éjjel az ágyban köttök ki. Bár kit érdekel nem igaz? - vigyorgott még mindig Helen.
Az arcom vörössé fordult át, míg Harold mosolyogva nézett rám. A barátnőm szerencsére felszívódott.
- Tutira direkt csinálja. - támasztottam meg az arcomat a kezemmel.
- Szóval hány sráccal is kötöttél te ki az ágyban az első randi után? - kérdezte meg, miközben eljátszadozott a terítő szélével.
- Hé! Sehánnyal eddig volt egyetlen pasim és nem több. Azzal is vártam a második randikig, csak aztán eldobott mint egy rongyot.
- Na a két szerencsétlen találkozott! - mutatott rám majd magára a fürtös.
- Az ám! A két hős. - emeltem fel a magasba a karomat.
- Én leszek a te hősöd, te pedig az enyém! - halkan mondta én mégis meghallottam.
- Benne vagyok. - mosolyogtam fel rá és nagyon vágytam arra, hogy megcsókoljam újra! A reggeli csók óta, csak arra tudtam gondolni, hogy mennyire jól csókol.

Helena mindent kirakott az asztalra mi pedig a lágy zene mellett, ami a hangszóróból szólt, próbáltunk beszélgetni. Sok téma felmerült. Például az is, hogy négy húgom van, így én vagyok az egyetlen fiú a családban.
- Neked van testvéred Harold? - kérdeztem vissza, mire letette a villáját és megtörölte a száját.
- Van egy nővérem. Csak nem tudom hol van jelenleg, mióta a szüleink elhunytak nem nagyon láttam. - válaszolta komolyan majd a pezsgős üvegért nyúlt és töltött mind a kettőnknek. - Egyszer majd megismerhetem a húgaidat? - kérdezte meg mosolyogva és felém nyújtotta az egyik poharat.
- Mindenképpen. Karácsonykor anyáék úgyis hazajönnek!
- Addig még vissza van két hét Tomlinson! - bágyadtan mosolygott rám.
- Hosszú távra tervezek. Legyen az két hét, egy hónap, fél év, egy év vagy akár egy örök élet...akkor is! - motyogtam.
- Akkor koccintsunk erre!
A poharaink ütemesen koccantak végül lenyeltük a benne lévő gyöngyöző italt.
- Ez valóban finom. - dicsérte meg a pezsgőt Harold.
- Helen tud választani. Legalább abban jó! - mormogtam, majd Harry nevetése töltötte be a teret.
- Mesélj magadról! Hol vannak pontosan a szüleid? - hunyorgott rám. Villájára feltekert egy adag tésztát.
- Az év elején Malibu-n nyaraltak de, hogy most pontosan hol vannak...arról fogalmam sincsen. - sóhajtottam fel. - De azt tudom, hogy pontosan egy hét múlva itthon vannak a karácsony fával és minden hasznos kiegészítőkkel. Na meg a tesóimmal.

Nagyon jókat nevettünk közösen. Van benne valami, ami nagyon humoros és szexi. Akárhányszor beszélt a munkájáról vagy a barátairól mindig olyan ragyogó volt. Szeretet teljes.
Felnevettem.
- Most min nevetsz ez egy nagyon komoly dolog. Fogalmam sincsen mit tudnék venni Gemmának karácsonyra! - mosolygott rám miközben értetlenkedve nézett rám.
- Nem azon nevetek.
- Akkor?
- Tiszta paradicsom a szád Harold! - röhögtem fel újra, mire arca elpirosodott és elkezdett matatni valamiért amivel letörölhetnél. A szalvétáért nyúltam.
- Segíthetek? - kérdeztem meg mosolyogva.
Csendben maradt. Ahogyan ajkát töröltem a vajszínű anyaggal elidőztem a száján. Csodálatosan rózsaszín volt, tökéletesen telt, a vonalát pedig még egy profi vonalzóval sem lehetett volna szebben megrajzolni. Felnéztem szemeire, melyek olyan csillogást kölcsönöztek akár a zafír. Tekintete cikázott a szemeim és a szám között, majd fejét előre biccentette. Az enyém is közelebb húzódott, majd szája hozzám ért. Bizsergés futott végig az egész testemen, ahogy ajka az enyémet becézgette. Keze rásimult a nyakamra, hüvelykujjával apró kör-körös mozdulatokkal simogatott meg. Nyelvemet átcsúsztattam szájába, mire halk nyögés hagyta el a száját. Ujjaimat hajába vezettem és mélyítettünk a csókon. Még órákig így maradtam volna, de mivel elfogyott a levegőnk elhajoltunk egymásról. Zavart mosoly villant felém, majd keze távozott a nyakamról.
Csend állt be közöttünk, mindkettőnk arcát mosoly festette. Iszonyatosan csókol!
- Hazamegyünk? - törte meg a csendet.
- Mehetünk! - tettem le a szalvétát, majd felálltam.
A zakóját felemeltem és ráadtam, majd az enyémet is magamra aggattam.
- Máris mentek? Nem is beszélgettünk! - támadott le minket a kijáratnál Helena.
- Majd még találkozunk. - böktem oda neki mosolyogva, majd tényleg elhagytuk a terepet.
Én vezettem. Harold végig engem bámult, majd az egyik piros lámpánál megéreztem kezét a combomon. Rápillantottam. Kaján mosoly jelent meg az arcán. Felém hajolva puszit adott az arcomra.
- Évek óta most először érzem úgy, hogy nem csak én szeretek valakit. - súgta bele fülembe.
- Én igazán szeretlek Harry! - motyogtam. Úgy éreztem, mintha megbabonáztak volna teljesen.



Belépve a bejárati ajtón eldöntöttük, hogy készítünk egy kis sütit közösen. Nem mintha nem laktunk volna jól az étterembe, de legalább együtt csinálunk programot.
- Milyet csináljunk? - kérdeztem meg miközben az egyik süteményes könyvet lapozgattam.
Harold fogta és becsapta a kezemben lévő könyvet.
- Van egy specialitásom. Azt fogjuk megcsinálni! - vigyorgott rám, majd elkapta a kezemet és a konyháig battyogtunk.
A pultra készítettük ki a hozzávalókat. Citrom, tej, liszt stb.
Harry felvett egy kötényt majd a szekrénybe nyúlva nekem is kivett egy rózsaszínt.
- Most tényleg? Miért nem lehet az enyém a kék? - kérdeztem meg miközben ujjaim közé fogtam a lányos színű anyagot.
- Azért nem lehet a tiéd, mert ez az enyém! Az pedig a nővéremé, szóval vedd fel! - magyarázta és pultnak dőlve várta, hogy magamra aggassam Gemma kötényét.
- Csodásan nézek ki. - mondtam enyhe cinikussággal.
- Szerintem tényleg jól áll. Aranyos vagy benne. - mosolygott rám. A szívem még hevesebben vert és egyre hülyébben éreztem magamat. Olyan vagyok mint valami idióta kislány, aki rózsaszín kötényben várja, hogy élete lovagja most azonnal megcsókolja. De hát tényleg erre várok. Csak nem vagyok lány.
- Kezdjünk is neki! - csapta össze a tenyerét Harry.


- Egy óra múlva kész is lesz. - toltam be a sütőbe a tortát.
- Profi kukta voltál! - lépett oda mellém Harold és összekócolta a már amúgy sem jól álló hajamat.
Megfordulva hihetetlen közelségbe kerültem a fürtöshöz. A pultnak dőltem hátha akkor egy kicsit távolabb lesz tőlem, de nem. Ő is lépett. A pultnak támasztotta a kezeit derekam körül. Nagyot nyelt, még az ádámcsutkája is megmozdult. Orrát az enyémhez érintette, majd ajka rátalált az enyémre. Lassan és óvatosan csókolt. Hátára vezettem a kezemet és a kötényének a masnijával kezdtem játszani. Nem állt szándékomban kibontani a csomó és levenni róla..de valahogy mégis megtörtént. A kötény pedig kettőnk közé omlott. Megijedtem, hogy talán most ellép előlem ezzel megszakítva ezt a gyönyörű pillanatot. De nem tette. Helyette ő is a pink kötényemnek a csomójához nyúlt és kibontotta,azt. Szintén kettőnk közé került az anyag. Még közelebb léptem hozzá. Éreztem testének a melegét. Ujjait a hajamba szántotta, majd szájával lejjebb tért és a kulcs csontomra lehelt egy puszit.
- Te jó ég. - szaladt ki a számon, mire felnézett rám. Szeme már cseppet sem volt olyan aranyló zöld, sokkal inkább vággyal teli barnának látszott.
- Valami gond van? - kérdezte szinte fuldokolva?
- Nem nincsen semmi. - hadartam és most én estem neki ajkainak, ami után Harold egy férfias nyögést eresztett el a számba.
- Ugorj! - beszéltem bele a szájába, mire rám nézett.
- Elbírsz te engem egyáltalán?
- Mi lenne, ha egyszer nem gondolkoznál csak csinálnád, amit kérek? - nevettem ki, majd végül nekirugaszkodott a talajtól. Lábait körbe csavarta csípőmnél, kezével a nyakamba kapaszkodott és nevetni kezdett, miközben átlavíroztam a folyosón, fel a lépcsőn és a szobába cipeltem.
- Mi olyan vicces Mr. Styles? - néztem rá, de még mindig én tartottam.
- Sosem cipelt senki fel a szobámig. - fejét a vállamra hajtotta. Szuszogását hallottam a fülembe.
- El ne aludjál nekem! - dobtam rá az ágyra.
Egy pillanatra láttam a szemében, hogy nem biztos semmiben. Inkább leültem mellé és nem másztam rá.
- Ne haragudj. Tudod...félek! Már három éve annak, hogy én együtt voltam valakivel és az a valaki sem szeretett. - arcát a tenyerébe temette.
- Nehogy sírjál, nem kell csinálnunk semmit sem!- simítottam végig a haján. - Én tudlak szeretni.
A hang alig akart kijönni a torkomból. Nem vallottam szerelmet gyakran. Sőt kimondhatjuk soha nem mondtam senkinek sem őszintén, hogy szeretem.
Felkapta a fejét a tenyeréből. Egy könnycsepp épp kicsöppent a szeméből. Ölembe ült, szembe velem és a nyakamat kezdte szívni. Ujjaival benyúlt az ingem alá és simogatni kezdte a bőrömet. Ahol megérintett szinte lángra lobbantam. Kicsit feljebb mászott és felült rajtam. Letolta rólam a szerintem irtó gáz szürke zakót. Tenyerével simogatta a vállamat. Nem óvatoskodott. Szét tépte az inget. A gombok pattogtak a parkettán.
- Ugye tudsz róla, hogy ez volt az egyetlen ingem. - motyogtam.
- Mi lenne ha egyszer nem gondolkoznál Mr. Tomlinson? - kacsintott rám, majd mosolyával jutalmazott meg és csókot nyomtam ajkára. Én következtem a vetkőztetésben. Levettem róla a fekete zakót és lassan pattintottam ki a gombokat, egyesével. Ahogy lekerült róla a fehér anyag meglepődtem. Mellkasát tetkót díszítették. Hasán pedig egy hatalmas pillangó ékesedett. Végig vezettem rajta a kezemet. Megremegett érintésem alatt.
- Ezt meddig akartad titkolni? - böktem rá a madaras tintára.
- Gondoltam, hadd érezd úgy te vagy az egyetlen agyon tetkózott a lakásban. - kuncogott fel.
Csókolni kezdtem a madarait. Azok tetszettek a legjobban!
Hanyatt döntöttem az ágyon Harry-t. Nem nagyon szerettem felül lenni, de ez volt az egyetlen lehetőség, hogy végre vízszintesbe kerüljünk.
- Legalább hadd legyek én felül! - bökte ki Harold, mintha csak a fejembe olvasott volna. Gördültünk egyet az ágyon és végre alul lehettem.
Az övemért nyúlt és kibontotta, majd a földre dobta. Nagyot csattant a parkettán. Nadrág gombomat is kipattintotta, majd lehúzta rólam. Egy szál alsónadrágban feküdtem alatta. Lassan kezdett rajtam mozogni.
- Hagyjál nekem egy pár percet és megígérem, hogy én is leveszem a nadrágomat. - nyögte.
Ráhagytam. Két perc múlva kezemet az övére helyezte. Kikapcsoltam, majd megváltam a nadrágjától. Fekete alsónadrág volt rajta. Mellém gördült, majd a tenyerét az boxeremre helyezte. Én is így tettem. Lassan dörzsölni kezdtük egymásét. Keze benyúlt a nadrágomba és megérintett. Letoltam róla a már feleslegessé vált anyagot, ami egy kézzel nem volt egy egyszerű húzás. Kezét fel és le mozgatta rajtam. Én pedig ugyanazt az ütemet tettem meg rajta, amit Ő rajtam.
Felült és lelökte a kezemet magáról.
- Valamit nem jól csinálok? - kérdeztem nyöszörögve.
- Kurva jó vagy! - jött a válasz, de rám mászott és végig csókolta a mellkasomat..egyre lefelé haladva. Ágyékomon végig nyalt, majd felnézett rám. Felkönyököltem, így láttam mire készül. Teljesen leszedte rólam az alsómat, majd ajkát a férfiasságomhoz érintette. Lassan vette be a szájába.
- Uramisten! - nyögtem fel és a lepedőbe markoltam. Lementem a torkán, szinte teljesen. Göndör fürtjei csikizték a combomat. Megremegtem és a szájába élveztem egy mérhetetlen nagy nyögés keretében.
- Basszus Harry. - levegőért kapkodtam, mire Ő csak mosolyogva felmászott hozzám és szájon csókolt.
Fordítottam rajta egyet és most én lettem felül. Az összes tetkón puszit hagytam, ágyékába pedig beleharaptam egy aprócskát. Csípője feljebb emelkedett.
- Türelmetlen vagy? - kérdeztem meg miközben ránevettem.
- Soha. - nyöszörögte.
Mivel már megváltam a nadrágjától nem kellett sokáig tétlenkednem. Számba vettem.


*Harry szemszöge*

Megkívántam. Jobban, mint a lent sülő tortát. Pedig én édes szájú vagyok! Ahogy rajtam feküdt, ahogy megérintett. Ő volt az első valaki, aki azt mondta nekem, hogy SZERET. Még a szüleim sem mondtak nekem ilyet, már vagy 5 éve. Erre jön Louis, belép az irodába, belép az életembe!

Végig nyalt a péniszemen. Hajába markoltam, mire felnyögött.
- Ne..ne haragudj. - nyüszögtem.
- Tetszett! - gügyögte, de nem vette le rólam a száját.
Egyre jobban tolt be magába, kezével közben a hasamat simogatta. Mintha csak tudta volna, hogy imádom amikor a hasamat simogatják. Nem tartott túl sokáig, rögtön elért az orgazmus.
Egymás mellett pihegtünk, mire ő rám nézett.
- Megbántad? - a sötétben is láttam, ahogy pislogott.
- Nem. De ne haragudj, hogy....- beakartam fejezni, de elég kínos lett volna.
- Semmi gond. Régen voltál már valakivel, ahogy én is. Ráadásul profik vagyunk. Még jó, hogy nem tartott sokáig. - viccelődött majd puszit nyomott az arcomra.
- Lehet egy kérdésem? - kérdezte, miközben én fel ültem és elnyúltam a takaróért, hogy magunkra terítsem.
- Hallgatlak! - oldalra fordultam felé.
- Honnan tudtad, hogy én szeretnék alul lenni? - kérdezte meg halkabban a megszokott hangjánál.
- A hátadon alszol.  - válaszoltam lazán. - Én meg a hasamon.
Hangosan felnevetett.
- Ez aztán a logika. - pöckölte meg az orromat.
Fel könyököltem és szájon pusziltam.
- 5 perc és kész a torta. - mosolygott rám, majd felkelt és a fürdőszobához lépett.
Feneke iszonyatosan formás volt. Oda dobta nekem a rózsaszín köntöst.
- Ezt megérdemled! - nevetett hangosan. Belebújt az én kék köntösömbe. Én is magamra kaptam a rózsaszín puha anyagot. - A tiédnek olyan finom az illata. - mosolygott fel rám, majd ujjait összevonta az enyémekkel.
- Olyanok vagyunk, mint egy nagyon elcseszett amerikai filmben. - nevettem fel.
- Miért?
- A szexi főnök beleszeret a szőke hajú, nagymellű asszisztensébe, akik aztán boldogan élnek és mindenhol dugnak stbstbtsb. A különbség az, hogy nem vagy szőke hajú és nagymellű, amíg én iszonyatosan szexi főnök vagyok. Te pedig irtó helyes és rohadtul szeretni való! - forgattam meg a szememet. Ő is röhögni kezdett. Semmi nem ért fel ezzel a látvánnyal, ahogy az én ruhámban nevetett, az én idióta viccemen. Legalább Ő tudta értékelni.
- Szóval mindenhol dugnak? - kérdezett vissza és ajkába harapott.
- Általában igen. De örülök, hogy csak ennyi ragadt meg a mondandómból. - kacsintottam rá.
Lesétáltunk. A pult mellett ott feküdt a két kötény. Elmosolyodtam, mire Ő is rám vigyorgott.
Egyszerre hajoltunk le az ott hagyott dolgainkért. Kinyitottam a sütőt és elővettem a csoki tortát.
- Voilá! - vágtam le neki egy szeletet, majd leült a nappaliba a tv elé.
- Nézünk valami filmet? - kérdeztem meg már teli szájjal.
- Nézzünk! - ugrott fel örömében.
Betettem az egyik horror filmemet, ami a kedvencem.
- Hát ez igazán romantikus Harold. - motyogta a villájával a szájába.
- Ha netán félsz, akkor idebújhatsz.
- Így már más. - rántotta meg a vállát és hozzám bújt.
- Máris félsz? Még csak a cím van kiírva. - mutogattam a csokis villámmal.
- Nem félek. Szeretlek! - nézett fel rám. Az egész szája tiszta csokoládé volt. Eszembe jutott az éttermes paradicsom szószos történet.
- Tiszta csokoládé az arcod Tomlinson.
- Nyald le. - nevetett fel.
Megtettem. Lecsókoltam róla az egészet. Így még finomabb volt, mint magába.
- Nem gondoltam volna, hogy megcsinálod.
- Tudod....én is szeretlek. - mosolyogtam rá, majd egymásnak bújva élveztük a filmet.




5 megjegyzés és következő rész :) Pez .xx